Blackened soul

Egy személyes blog, napló helyett. Az író twittere: http://twitter.com/TrueMetatron - Nézd meg mit hallgatok most: www.last.fm/user/Tut87

Friss topikok

HTML

Vers 3: József Attila - Amit Szivedbe Rejtesz

2014.02.14. 13:32 | wowerman | 1 komment

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

Főzés 1: Utopenec - A vízbe MERÜLT ember

2014.02.12. 23:36 | wowerman | Szólj hozzá!

Szóval, első kulináris bejegyzés. Mióta az eszemet tudom nagyon szeretek enni (szerencsére nem látszik meg rajtam annyira), és az utóbbi években a minőségre és ínyencségekre mentem rá a mennyiség helyett. Főzni nem "tanítottak meg" de szerencsére 2-3 éve ez is elkezdődött, és eddig jól haladok. Igazából annak a félelemnek kellett elmúlnia hogy "jaj elrontok valamit". Ha el is rontunk valamit azt sokszor jóvá lehet tenni, és végül szinte mindig ehető lesz a végeredmény. 

Szintén kb 2-3 éve ettem először utopenecet, vagy ahogy Árpi barátom hívta, utopencit. Ő cseh anyacégnek dolgozik, sok cseh kollégával találkozott, így tett szert a névre és a "mintára".

Az utopenec az egyik legkedveltebb cseh sörkorcsolya, tulajdonképpen egy szafaládés savanyúság. Én főleg a sercsecs.cz receptjét követtem, persze sokat lehet találni de ez tűnt a leginkább autentikusnak.

Címkék: konyha cseh főzés sörkorcsolya savanyúság kulináris utopenci utopenec

Napló 5: Hogy mik nem történnek

2014.02.07. 00:29 | wowerman | Szólj hozzá!

Szóval történt egyik nap hogy viszonylag korán felébredtem. Bekapcsoltam a gépemet, és visszafeküdtem 2 percre. Aztán beírtam a jelszót, és lefeküdtem újabb 5 percre (minek ott ülni amíg bebootol). Még nagyon is kómásan látom hogy valaki írt Facebookon. A lány aki 2009-ben tetszett, nemet mondott a randira, de azóta is haverkodik. Egy teljes A4-es oldalt írt. Akkor állapotom miatt gyanítottam hogy még álmodok/képzelődök, de nem így volt.

Vers 2: Wordsworth - I Wandered Lonely As A Cloud

2014.02.05. 03:27 | wowerman | Szólj hozzá!

I wandered lonely as a cloud
That floats on high o’er vales and hills,
When all at once I saw a crowd,
A host, of golden daffodils;
Beside the lake, beneath the trees,
Fluttering and dancing in the breeze.

Continuous as the stars that shine
And twinkle on the milky way,
They stretched in never-ending line
Along the margin of a bay:
Ten thousand saw I at a glance,
Tossing their heads in sprightly dance.

The waves beside them danced; but they
Out-did the sparkling waves in glee:
A poet could not but be gay,
In such a jocund company:
I gazed—and gazed—but little thought
What wealth the show to me had brought:

For oft, when on my couch I lie
In vacant or in pensive mood,
They flash upon that inward eye
Which is the bliss of solitude;
And then my heart with pleasure fills,
And dances with the daffodils.

Napló 4: Péntek 13 - 2008

2014.02.05. 02:43 | wowerman | Szólj hozzá!

Ez a 2008-as péntek 13 története, annak is inkább az eleje. Hogy miért? Mert az eleje megmutatja hogy talán egy utolsó szalmaszálnyi reményem még lehet arra hogy jó dolgok lesznek Anikóval. Mivel egyszer már történt hasonló.

2005 volt, végre kiszabadultam a gimnáziumból, és nagyon jó volt. Az akkori trendnek megfelelően az interneten főleg php fórumokon töltöttem az időmet, illetve főleg egyen. Ez abból a szempontból volt különleges hogy egy bizonyos kedvelt dolog köré csoportosultunk. Tehát a közös téma adott volt. Nem is egyedül voltam ebben hanem az egyik legjobb barátommal, Gáborral.

Napló 3: Színházban

2014.02.05. 01:31 | wowerman | Szólj hozzá!

Január harmincadikán színházban voltam.
A jegyeket még december elején szereztem, akkor még azt hittem hogy Anikóval fogok menni, de mint tudjuk... Úgyhogy Renivel voltam. Őt mondhatni régóta ismerem (2 és fél éve), viszont még nem túl mélyen. A Katona József Kamrában volt az előadás.
Igazából jó volt, szívesen megnézném újra. Elég szürreális darab, "indokolatlan" elemekkel, amiknek a furcsaságán általában zavarunkban nevettünk. Na jó azért tényleg vicces is volt. Úgy kezdődött mint a Hamlet, és elvileg úgy is fejeződött be, bár a végére már nagyon nem emlékszem (a Hamletnek, nem a darabnak). A főszereplő hivatásos áldozat, azaz rendőri terepszemléken áll be az áldozat szerepére. Azért ezen a kereten felül üzenete is volt a dolognak, egy (elvileg) 40 év körüli szereplő leordítja a többi (huszonéves) fejét azzal hogy milyen furcsa lett a világ, az ő világuk, ahol már az ő generációjuk kezdett el dolgozni, mert csak úgy csinálnak, csak játsszák hogy élnek. Kicsit magamra is ismertem ebben. 
Úgyhogy be kell fejezni. A játékot. Tényleg élni kell. Nem csak úgy tenni.

Zene 2: Metallica - The Unforgiven

2014.01.17. 15:57 | wowerman | Szólj hozzá!

Story of my life...

Napló 2: Péntek 13 - Második rész

2014.01.13. 21:47 | wowerman | Szólj hozzá!

Épp egy hónapja volt. Nem is tudom elmondani milyen volt… mintha nem kapnék levegőt. Nem értettem a helyzetet, bizonyos mértékig még most sem értem. Csak ültem értetlenül, aztán ezt felváltotta az idegesség, aztán a letargia. Tízpercenként szívtam el a cigiket, és bár nem szoktam otthon, egyedül inni, lecsúszott két feles, olyan „miért ne” alapon. Persze a telefonja egész nap ki volt kapcsolva.

Nem vagyok rá büszke de a legmélyebb hangulatomban szimpatikusnak kezdett tűnni a konyhakés éle… de aztán ezt hamar elhessegettem. Már kinőttem abból a korból amikor többet gondoltam erre a „megoldásra” mint kellene. Azóta pedig tudom hogy csak egy esetben tenném meg, de habozás nélkül: ha valaha is tartósan hajléktalanná válnék. De erre kicsi az esély.

Nem tudtam nem rá gondolni ha csend volt és sötétség, szóval nem is tudtam elaludni úgy hogy ne fájjon. Így filmeket néztem ágyból, addig amíg teljesen el nem nyomott az álom.

A másnap is hasonlóan alakult. Enni nem volt kedvem, és úgy semmit sem csinálni. Aztán végülis több próbálkozás után sikerült elérnem Anikót. Nem akartam semmi mást, csak annyit írtam, így utoljára, hogy miért, mi volt az oka. Ő végülis elmondta… ezt most nem fogom itt leírni mert az ő magánügye. A lényeg az hogy egy régi dolog újra felbukkanása/megtörténése nagyon padlóra tette őt (üdv a klubban), és nem akart így új kapcsolatot kezdeni, meg akart óvni engem, stb. Az az érdekes hogy még így legutoljára is sikerült jót beszélgetni, pozitív kicsengéssel… Én másnap naívan írtam neki mintha folytatnánk a beszélgetést, de hamar kiderült hogy ez nem fog megtörténni. Szóval december 14 óta semmi kommunikáció. Elég hamar leesett hogy folytatódik az „eltűnés”, úgyhogy pár pozitív óra után visszazuhantam a korábbi hangulatba, ha lehet még mélyebbre. Megint sikerült beleszeretnem valakibe akivel nem lesz semmi.

Egyáltalán semmit sem volt kedvem csinálni, nem volt éhségérzetem, evés helyett csak cigiztem egész nap. A gyomrom nagyon fájt egy idő után de nem vettem róla tudomást. Még mindig nem tudtam másra gondolni mint ő, viszont pont rá nem akartam, úgyhogy megmaradt a film/sorozat közbeni elalvás. Egyébként is lassan jön rám az álmosság, ez most is így volt, szóval elkezdett eltolódni a napom. Volt hogy reggel 6-kor nyomott el végre az álom, és délután kettőkor ébredtem fel. Aztán pedig még 2 órát az ágyban feküdtem félálomban.

Karácsonykor a szeretett rokonaim társasága kicsit felélénkített, bár nehéz volt felrakni a műmosolyt és úgy csinálni mintha minden oké lenne. A „barátos” Karácsonyon, december 27-én, és később szilveszterkor pedig irgalmatlanul berúgtam.

Az új év, az új kezdet segített kicsit továbblépni. Igazából csak azt sajnálom, hogy annyira jól kijöttünk… Szerintem jól összeillettünk, jók voltunk együtt. Csak azt nem értem, mi volt az az eshetőség ami még ennél is rosszabb lett volna, és amitől így akart megóvni. Ennél bármi jobb lett volna... És szerintem, ha igazán akarta volna akkor belemegy, és nem hagyja hogy a körülmények alakítsák az életét. Nem tudom mennyire beszéli/beszélte meg bárkivel is az ilyen döntéseit, vagy mesélt-e rólam bárkinek is, de úgy gondolom ha jó barátai/barátnői tudtak volna rólam és hogy ő mit tervez tenni, talán nekem drukkoltak volna és lebeszélték volna. Így utólag már csak az bánt hogy azóta még mindig egy szó sem jött, esetleg arról hogy hogy vagyok, mi van velem, stb. Kár, hogy megint „elvesztettem” valakit akivel nagyon jó kapcsolat lehetett volna. Talán a legjobb, a végső… Persze ahogy a szerencsémet ismerem, 2 hónap múlva már teljesen jól lesz és össze fog jönni nagy boldogságban egy sráccal akivel épp akkor ismerkedett meg. 

Így 30-hoz közeledve már erre is gondolni kell. Nem akarok túl rövid együttélés után házasodni, sem gyereket, viszont nem akarok túl idősen szülővé válni. Na mindegy, ez úgy látszik egy időre ugrott. Vagy lehet hogy örökké… Nem sűrűn tetszik meg ennyire valaki, akivel tényleg össze is illenénk mert annyira hasonlóak vagyunk mi és az érdeklődési körünk… Ha pedig igen, általában nem kellek nekik. Szóval igazán jó pár nem jön össze, középszerű pedig nem kell többé. És igazából... nem akarom hogy megint ennyire valaha fájjon valami. Túl sokszor volt már ez. Nagyon régen származott bármi jó abból amikor én szerelmes voltam. Úgyhogy marad a magány.

"Thank you for curing me of my ridiculous obsession with love."

Napló 1: Péntek 13 - Első rész

2014.01.12. 19:15 | wowerman | Szólj hozzá!

Nem vagyok babonás. Egyetlen dolog van amitől (jogosan) tartok, ez a péntek 13. Két szakítás, és egy nagyon jó kapcsolat esélyének az elvesztése fűződik hozzá. A legutóbbi épp egy hónapja történt. De a történet 2013 október 12-én kezdődik.

Nem tudtam hogy különleges nap lesz, bár az ember sosem tudja előre. Ő keresett meg engem (nevezzük Anikónak), mert meglátott egy közös csoportban és kíváncsi volt rá hátha ismerjük egymást. Először erről kezdtünk el beszélgetni vele, de később mindenről, bármiről. Minden nap ráírtunk a másikra, egyre inkább összebarátkoztunk. Én először nem gondoltam rá romantikusan, egyrészt mert nem is igazán kerestem párt, másrészt mert nem vagyok az a fajta aki rögtön ráugrik egy lányra aki kedves vele (és gondoltam úgyis van pasija egy ilyen lánynak), harmadrészt mert akkor még Biankával randiztam. Vicces így visszagondolva… Biankával nem is igazán illettünk össze, a második randin már inkább Anikóra gondoltam, nem is volt több találkozónk Biankával. November 24-én összeszedtem minden bátorságomat és megkérdeztem őt… és legnagyobb örömömre igen volt a válasz, ő is hasonlóan úgy gondolta hogy jó lenne találkozni.

November 30-án randiztunk és nagyon jó volt. Nem volt semmi extra, bár ha tudtam volna szívesen elvittem volna a pl a Wasabiba. Így visszatekintve több dologról is beszélhettünk volna, vagy esetleg több romantika… de így is jó volt.

Utána viszont egy kicsit eltűnt. Még egy beszélgetést el tudtam érni vele úgy hogy megcsörgettem, és utána feljött Facebookra, még akkor sem látszott semmi rajta. Ez azért is volt fontos mert meg akartam lepni… finoman kipuhatoltam kb hol lesz másnap, és vártam rá december 4-én két blueberry muffinnal… viszont a hely ahol volt több útvonalon megközelíthető, így valószínűleg elkerültem őt. De nem zavart, így is simán vártam rá 2 órát a téli utcán, és nem bántam meg. Ezután viszont tényleg eltűnt. Kezdtem aggódni, egyébként is alapvetően pessz... realista típus vagyok. Én először azt hittem hogy nagyon rámásztam, úgyhogy nem kerestem minden nap, csak néha, 1-1 Facebook üzenettel vagy smssel. Az e-mail címét nem ismertem. És akkor, december 13-án, pénteken, megláttam: blokkolt engem Facebookon.

"The love you can't have lasts the longest, feels the strongest, and hurts the most."

Vers 1: Yeats - Down By The Salley Gardens

2014.01.11. 22:07 | wowerman | Szólj hozzá!

Az egyetem óta nagyon megkedveltem az angol irodalmat. Nem sok verset fordítottam le, nem tudom ez miért volt különleges. Egy már meglévő fordítás vázát használtam fel, aztán elég sokat változtattam rajta. 

"Down by the salley gardens my love and I did meet;
She passed the salley gardens with little snow-white feet.
She bid me take love easy, as the leaves grow on the tree;
But I, being young and foolish, with her would not agree.


In a field by the river my love and I did stand,
And on my leaning shoulder she laid her snow-white hand.
She bid me take life easy, as the grass grows on the weirs;
But I was young and foolish, and now am full of tears." 


"Lent a fűzes kerteknél vártam kedvesem; 
Hófehér kicsi lába suhant át a fűzesen. 
Vedd könnyen a szerelmet, intett, ahogy fán hajt a levél; 
Ifjú lévén, s bolond is, ellenkeztem vele én. 

Folyóparton, egy réten állva vele, 
Hajló vállamhoz ért hófehér keze. 
Vedd könnyen az életet, intett, ahogy a parti fű fakad; 
Ifjú voltam, bolond is, s most a könny fojtogat."

süti beállítások módosítása