Blackened soul

Január harmincadikán színházban voltam.
A jegyeket még december elején szereztem, akkor még azt hittem hogy Anikóval fogok menni, de mint tudjuk... Úgyhogy Renivel voltam. Őt mondhatni régóta ismerem (2 és fél éve), viszont még nem túl mélyen. A Katona József Kamrában volt az előadás.
Igazából jó volt, szívesen megnézném újra. Elég szürreális darab, "indokolatlan" elemekkel, amiknek a furcsaságán általában zavarunkban nevettünk. Na jó azért tényleg vicces is volt. Úgy kezdődött mint a Hamlet, és elvileg úgy is fejeződött be, bár a végére már nagyon nem emlékszem (a Hamletnek, nem a darabnak). A főszereplő hivatásos áldozat, azaz rendőri terepszemléken áll be az áldozat szerepére. Azért ezen a kereten felül üzenete is volt a dolognak, egy (elvileg) 40 év körüli szereplő leordítja a többi (huszonéves) fejét azzal hogy milyen furcsa lett a világ, az ő világuk, ahol már az ő generációjuk kezdett el dolgozni, mert csak úgy csinálnak, csak játsszák hogy élnek. Kicsit magamra is ismertem ebben. 
Úgyhogy be kell fejezni. A játékot. Tényleg élni kell. Nem csak úgy tenni.